Hogyan alakul ki a vágy a kicsiben, hogy segítsenek a másikon? Avagy egy kis empátia megédesíti az életet, és könnyeket csal a szemünkbe. Kíváncsi vagy hogy hogyan örülnek együtt a gyerekek a pici egy éves Fanni sikereinek? A kistestvért váróknak különösen tanulságos a történet! 😉 Olvass tovább!
Az empátia az a képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet. A gyerekek nyelvén a bölcsikén belül a segítik a „nagyobbak” a most érkezőket.
Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszi a tudomány. A kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek, szülői magatartásnak. A támogató szülő példája nagyban hozzájárul a gyermek empatikus fejlődéséhez.
A picik a bölcsiben csodálatosan fejlődnek e területen is. A már tapasztalt bölcsisek szokszor odamennek és megmutatják újonnan érkezett társaiknak, hogy hogyan kell egy-egy műveletet elvégezni. Megvigasztalják, ölelgetik, puszilgatják síró társukat. Odaadják neki játékaikat, próbálják felvidítani és játékra hívni őt. A beszoktatás ideje alatt sokszor megfigyelhető, hogy a sírdogáló gyereket símogatják fogják pici kezét, és százszor elmondják neki: „Ne sírjál, alvás után jön anya. Addig gyere játszani!” Aki már fel tudja venni a cipőjét, figyeli a kevésbé tapasztalt társát, leguggol mellé, és segít ráadni a cipőt.
Májusban bölcsinkbe érkezett egy pindi kislány, Fanni aki még csak egy éves volt akkor. Ő volt az eddigi legfiatalabb pindije a bölcsinek. Éppen ezért nagyon izgultam az elején, hogy a nagyobbak hogyan fogadják majd. Ugyanakkor kíváncsi is voltam, hogy milyen hatással lesz rájuk. Érkezésekor még nem tudott járni. Négykézáb mászott, azt viszont igen gyorsan. 🙂 A többiek nagyon vigyáztak rá, mindig figyelték, hogy nehogy a kicsi kezére lépjenek. Napközben sokat símogatták, puszilgatták, lányok is, fiúk is. Soha nem hívták Fanninak, csak Fannikának. Mindig mosolyogtak rá, cirógatták, beszéltek hozzá. Természetesen ő akkor még nem tudott válaszolni.
Fanni érkezése előtt napokig beszélgettünk a gyerekekkel, hogy hogyan kell viselkedniük, játszaniuk a pindivel. Fanni érkezése után a bölcsisek figyeltek minket felnőtteket, és elraktározták a látottakat.
A nagyobbak tapsoltak, kiabáltak, ha Fanninak valami sikerült. „Ügyes vagy Fannika, ügyes vagy!” A pici lány mosolygott, értette, hogy mire bíztatják a gyerekek. Gyakran odamászott a bölcsisekhez és megsimogatta őket. Így hálálta meg a sok bíztatást.
Aztán egyszer Fannika felállt és elindult.. Csönd lett. A bölcsisek tágra nyílt szemekkel néma csendben figyeltek. Amikor végül elért hozzám tétova lépteivel, sikítottak örültek a produkciónak. Azóta is kézenfogják segítik egyre biztosabb lépteit. Fannika lassan beszélni kezd. Némely társának már a nevét is ki tudja mondani. A gyerekek nagyon büszkék rá. „Már sétál velünk az utcán!”
Ha valami újat szeretnénk játszani, mindig bíztatják őt. „Fannika figyelj, ügyes vagy, te is meg tudod csinálni!” Tanítják a picit a pindik. 🙂 Mindig minden helyzetben segíteni akarnak.
A bölcsisek egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy az érkező kistestvért megtanulják elfogadni, segíteni. Nagyon felemelő érzés megélni, látni a picik érzelmeit és azt, hogy hogyan tudnak örülni a másik sikerének.