A háttérben a tolerancia, vagy inkább annak hiánya rejlik. Már többször írtam arról, hogy a közösség nagyon fontos fejlesztő erejű környezet. Úgy is mondhatnám, hogy elengedhetetlen bizonyos készségek kifejlesztéséhez.
Tolerancia nélkül nincs egészséges emberi kapcsolat, és annak minősége is legfőképpen a tolerancián múlik. A családon belül ez főképp igaz, hisz ezt tanulja, látja a pici a szüleitől. A tolerancia egy tanulható viselkedési forma.
A pindinek ”otthoni” élete során nem igazán volt szüksége tolerálni, hiszen jó eséllyel az egész világ körülötte forgott. 😉 Épp ezért nyilvánvaló, hogy a pici a társaival szemben előbb-utóbb kénytelen használni (fejleszteni), hiszen minden gyermek más-más családi környezetből érkezik, máshogy játszik, máshogy gondolkozik. Egymás elfogadása a közös játék egyik feltétele. A nap minden percében szüksége van rá, illetve szükség lenne rá. Nem csak a gyerekeknek. 🙂
Bölcsiben, közösségben tanulják meg az önzőség leküzdését, illetve társaik megsegítését, valamint a felismerni azt, mikor van valakinek szüksége segítségre.
Minden a játékcserével kezdődik. Türelmesen megvárja a pici amíg a másik befejezi a játékot, majd cserélnek, hogy megtapasztalják a másik játék édesebbnek tűnő élményét it. Ez a cél, ide tartunk. A kezdetekben ez persze még nem teljesül, de sok beszélgetéssel, példamutatással a pici elkezdi megtanulni. Az első közösség, a bölcsi pozitív hatása rendkívül fontos. Ha a pindi látja, hogy mások játékot cserélnek, ő is alkalmazni fogja, mert alapvetően ő is a közösséghez akar tartozni. A cserében a babák és autók is részt vesznek, fiúk, lányok között egyaránt. Nálam nincsenek fiús, vagy lányos játékok. Minden játék a bölcsihez tartozik, tehát közös.
A hónapok teltével egyre jobban rákapnak a picik a játékcsere ízére és bújtatottan megteszik az első lépéseket a tolerancia fejlesztésére. Mindezt játszva, szinte észrevétlenül. J